„ZÖLDségek” 3
Most, hogy a csendes óceán közepén hajózunk, elég sok időm jut gondolkodásra. Ez egy pozitív dolog, de a gondolataim nem ennyire jók. Miért is kesergek? Minden könyvben, amiben a Csendes- óceán átkelésről írnak, azt hangoztatják, hogy mennyire békés út lesz. Ha az ember átér a szélcsendes övezeten, onnantól kellemes szél és jó irányú áramlás viszi a szárnyán a hajót, és nekünk csak a kék égen kirajzolódó bárányfelhőkben kell gyönyörködnünk. És ez már így van több ezer éve. Remek, és csodás. De akkor valaki mondja meg, miért nem látom a napot hetekig, miért ömlik az eső, a szél össze-vissza fúj, változékonyabb a Balatonnál, miért vannak 4 méteres hullámok???? Akivel beszéltünk hajósok elmondása szerint is ez egy jó menet lesz, és mégse az. Ide ért a globális felmelegedés időjárás változása? Másra nem tudok gondolni. Viszont én láttam és Szabolcs barátom karja és háta tapasztalta, hogy tele van medúzával az óceán. Valahol olvastam, amikor a tenger vize eltérő módon melegszik, annak első jele a medúzák elszaporodása. Lehet, hogy tényleg itt tartunk? Oly mértékben tettük tönkre környezetünk, hogy itt a világ végén, több ezer kilométerre a legközelebbi partokhoz is ilyen kihatása van? A Geo magazinban olvastam egy cikket, ahol azt hangsúlyozták, hogy a CO2 kibocsátásunk visszaszorítása sikertelen lett, és most a tudósok új módszereket találnak fel, amik segítségével tudnánk a földet hűteni. Ebből az egyik ötlet, ahol robot hajók köröznek a világtengereken, és tengervizet porlasztanak, a párából felhők képződnek, amelyek erősebben tükrözik a napfényt. Remek gondolat a többihez képest. (Nézzétek meg a Geo 2012. februári számát.)
Vannak azért hátrányai is:
– megváltoztatja az óceáni áramlásokat és a globális csapadék térképet
– nem segít az óceánok elsavasodása ellen
– ha elkezdik a következő generációknak folytatniuk kell, különben a hőmérséklet rövid időn belül meredeken emelkedni fog.
Hát ez remek! Micsoda szerencse, hogy most hajózunk, és nem pár évvel később, mikor robothajókat kellene kerülgetni itt a nagy vízen, ahol már három hete nem láttunk hajót, és nem csak a mostani esőket kellene elviselni, hanem robothajóink keltette zivatarokat is.
Zavartan ülök a sötét felhők alatt és gondolkodom. Ha hazaérek, az lesz az első dolgom, hogy bocsánatot kérek gyermekeimtől, azért amit még ők nem is sejtenek.
Jó gondolatom is van, hogy majd tudok mesélni nekik és unokáimnak egy olyan csodás világról, ahol még sütött a nap, kék volt az ég, az óceánokban még volt élővilág, és kicsi pálmafás szigeteken békés indiánok éltek nyugodt életet. Mert ilyet is láttunk, láthatunk most még.
Új „ZÖLDségek”
Egy új témát tervezek kivesézni. Megújuló energiákhoz csak kismértékben kapcsolható, de környezetünk és pénztárcánk szempontjából fontos téma. Utunk során, bár merre is vitt minket a sorsunk, és a szél, akármilyen elhagyatott, civilizáció mentes területen érünk partot, egész biztosak lehetünk, hogy pár száz pet palackba ütközünk. Bear Grylls a nagy túlélő ennek örült, hisz így hajótörése esetén is tud vizet nyerni a természetből lepárlással úgy, hogy egy ásott gödör alján elhelyez egy félbevágott palackot, gödröt lefedi egy nylon tasakkal, (az is található a partokon) a fólia tetejére egy követ helyez pont a palack fölé. A talajpára a napfény hatására a fólián lecsapódik, és a kő vezeti a cseppeket a palack fölé, oda csöpög. Napi egy liter víz nyerhető a talajból. Lassú tűzön vizet is forralhatunk bennük, de a természet szempontjából a palack tragédia. Nekünk, a vízkészítő berendezésünknek köszönhetően, nem kell nagy készletet felhalmozni palackos vízből, csak vésztartaléknak viszünk magunkkal. De a kérdés az, hogy kapcsolódik a mi energiatakarékos utunk, és vízfogyasztásunk a hazai léthez és főképp a pénztárcánkhoz? Az természetes, hogy azokon a területeken, ahol nincs iható csapvíz, ott palackos ásványvíz forgalmazása elengedhetetlen. De Magyarországon? A Kárpát-medence jelentős vízgyűjtő terület. Ivóvíz hiányáról nagyon nem beszélhetünk. Hazánkban a csapvíz is sok helyen jobb minőségű, mint más országokban a palackos víz. Mégis valamiért, talán úri passzióból, egyre több palackos vizet fogyasztunk. Ahol én lakom, egy kicsi faluban, sajnos a vezetékes víz klóros és nagyon kemény. Minden csepp, ami felszárad, nyomot hagy a tárgyakon. Egy kis szerkezet beépítésével a klórt (aktív szénszűrővel) és vízkőképező anyagot (műgyantás vízlágyítóval) egyszerű kivonni a vezetékes vízből. Jó minőségű ivóvizet nyerve, sok palack hazacipelésétől mentem meg magam, és persze pénzem sem vízre költöm (a jó borra szívesebben). Sokan azzal az indokkal nyugtatják lelküket, hogy a szelektív hulladékgyűjtés megoldást biztosít a pet palackok ügyére. Nézzük végig a folyamatot. Veszek egy palack ásványvizet. Kifizetem a víz, és a palack árát. Az utóbbi persze sokkal többe kerül. Majd az olcsó vizet elfogyasztom és a drága palackot kidobom. Palackom három utat járhat be. A legroszabb, hogy eldobom a természetbe. Ezt nem feltételezem senkiről, de a fényképek nem engem igazolnak. Második lehetőség, hogy a szemetes vödrömbe, vagy a kukámba teszem. Ekkor a szeméttelepre kerül, ahol lebomlási ideje több emberöltő. Ez sem javasolt mód! A harmadik variáció az, hogy eljuttatjuk a közeli szelektív gyűjtőbe. Onnan elszállítják az én drága palackomat, majd tőzsdén jegyzett áron eladják a műanyag alapanyag gyártóknak. Ők ebből az én drága, nekik már tized áron lévő palackból újat készítenek, amit én megint megveszek drágán, és újra nekik ajándékozom. Hogy is van ez? Én pénzemből a szemétfeldolgozók, alapanyag készítők, és italpalackozók búsás hasznot realizálnak, míg én jóhiszeműen támogatom őket. Az már csak mellékes, mennyi energia a szemétszállítás, újrahasznosítás stb. Az egészet megspórolhatnánk egy otthoni vízszűrővel, vagy csak a jó minőségű csapvíz fogyasztásával.
Higgyétek el, megéri! :–)
„ZÖLDségek”
Olyan dolgokról szeretnék írni ebben a menüpontban, amit eddig is használtunk, de észre sem vettük jelenlétüket, mert ami működik, arra nem is figyel az ember. Ez a rovat a megújuló energiáról és annak felhasználásáról szól.
Indulásunk előtt felszereltünk hajónkra egy szélgenerátort, és két nagy méretű napelemet, gondolván hogy energia ellátásunkat így tudjuk biztosítani utazásunk során. Sok segítséggel megbecsültük milyen teljesítményre lehet szükség mind napelemből, mind akkumulátorból. Most már tudom, jól számoltunk. Európában a kikötőkben mindig áramra csatlakoztunk, talán megszokásból, csak azért, hogy az aksik teljes töltése után nyugodt szívvel indulhassunk tovább. Zöldfoki szigetekig ment így. Az atlanti óceán áthajózásakor jöttünk rá arra, mindegy milyen és mennyi fogyasztónk van bekapcsolva, amit este lefogyasztottunk, azt nappal mindig pótolta a rendszer. Karib térségben hajózva, még ha kikötőbe is tévedtünk, parti áramra akkor sem csatlakoztattuk a hajónkat. Az áramellátásunk biztosítva van, pedig megy a hűtőszekrény, autó pilot, jelzőfények, kabinvilágítások, hűtőventillátorok, radar, és az inverter is (12 voltból 220 voltot állít elő), aminek az energia fogyasztása jelentős. Reggelre általában 12.2 voltra csökken az akkuk teljesítménye, de délre 12.8 volt, estére 13 voltot mutat a műszer. Egy meleg éjszaka (31 Celsius fok) a kabinomban ventillátorral kavargatom a levegőt, hogy ne az izzadságomban úszva aludjak, és hallom a kinti szélgenerátor is dolgozik. Kint a generátor, bent a ventilátor pörgött. Jó érzés úgy használni az energiát, hogy a másik oldalt azonnal pótolja a természet. Ezért nem is értem, miért nincs a Karib térségben napelem, vagy napkollektor minden ház tetején, pedig nagyon drága a szigeteken az energia. Nincs meleg víz, mert az drága. Térségben csak Grenadán fürödtem meleg vízben. Máshol a meleg vizet elzárták. Egy napkollektorral egész évi meleg víz előállítását meg lehetne oldani. Mindenhol megy a klíma, a boltokat 19, a lakásokat 21 fokra hűtik. Napelemeket nem használnak, így csak a villamos energiaszolgáltató jár jól. Napelemekkel nagyon sokat tudnának megtakarítani, hisz a napos órák száma nagyon magas, és a nap beesési szöge is közel 90 fok. Itt lehet energiát termelni, mégsem teszik. A kikötőnkben egy nagy motoros jacht mellet állunk, amiben éjjel-nappal megy a légkondicionáló, pedig nincs senki a hajón. Szerintem több áramot fogyaszt, mint egy kis afrikai falu. Mérhetetlen pazarlás folyik. Vajon meddig fent tartható ez a folyamat. Mi sem szűkölködünk, mégsem kerül pénzünkbe a természetnek köszönhetően.
Blaskovich Ákos
