154. nap 2012. február 11. Panama Las Perlas szigetek, Isla Casaya horgonyzóhely

Reggel Ákos szokása szerint korán kelt, levelezését intézte a parton. Hét körül ért vissza, mi akkor ébredtünk. Tervünk az volt, hogy beállunk a kikötőbe vizet tölteni, (amíg folyik az kb. fél óra), addig mi Szabolccsal elküldjük a saját leveleinket. (Tegnap éjjel még megírtam az összes elküldendő levelet.) Így is tettünk. Ám a fél óra kicsit hosszabbra nyúlt, és Ákost a helyi, már korábban sem túlságosan kedves, és talán még kevésbé szimpatikus kikötőmester csúnyán elzavarta a mólóról, hajóstól, mondván más helyén állunk. (Ebben vélhetően igaza volt, de plusz 10 percért nem szoktak ilyen patáliát csapni.) Emberünk ezután 20 USD-t kért azért, hogy a hajó arra az egy percre kikössön, amíg Szabolccsal felszállunk. Kifizettem, egy szót sem szóltam, mert tudtam, hogy portással, kikötőmesterrel nem vitatkozik az ember. Irány Las Perlas, „A Gyöngyök” szigetei. Gennakerrel, majd a szél erősödésével gennaker nélkül, de teljes vitorlázattal 6-7 csomó vízhez viszonyított sebességgel haladtunk. Legnagyobb csodálatunkra azonban szembeáramlás volt, jó 2 csomó. Így csak napnyugtára értünk a zátonyokkal övezett, sok apró sziget között megbúvó Isla Casaya horgonyzóhelyére. Az árapály itt is 6 méter körül van. Dagály körül érkeztünk. Különösebb számítás nélkül azt mondtuk, hogy ha 10 m-nél nagyobb vízben horgonyzunk, nem lehet bajunk. Ha lemegy 6 métert, mindig marad 4 m. 10,3 m vízben jó 35 m lánc biztosan tartott minket. A pilotkönyv külön kiemeli a szigetcsoportot, mint kiváló búvár helyet. Ehhez képest a láthatóság alig volt 1,5 m a víz alatt. Kis túlzással a kinyújtott kezem végét sem láttam. Majd elfelejtettem. Még tegnap a horgonyzóhelyen hangos „Sziasztok magyarok” kiáltás szólított ki a kabinból. Gumicsónakban kapaszkodik mellettünk András, aki Attila nevű hajóján lakik a félsziget túloldalán,(ott is van egy horgonyzóhely) és argentin barátjával hajók javítását, karbantartását vállalja, erre szakosodott cégével. Hajójával megfordult már Galápagoson, Tűzföldön is. Kedves, határozott, nyílt tekintetű fiú. Mindig elértek a 74-es csatornán, mondta. Így is volt. Beszélgettünk még egyszer. Jó volt magyar hangot hallani az éterben. Induláskor hiába hívtam. El akartunk köszönni tőle. A hívást még néhányszor ismételtem, nem jött válasz.