149. nap 2012. február 6. Gatun Lake, Panama

A reggel újra futással kezdődött. Thomas, Szabolcs, Timi biciklin, és jómagam. Sokkal jobban ment. Lehet, hogy a végén megszeretem a futást? Azért ettől nem tartok. Az eladó sorba került Tohatsu motorunkat még tegnap átnéztük, olajcsere, porlasztó tisztítás, de a gyertyája eltört. Erősen korrodált volt. Az a csoda hogy eddig bírta. A norvégok, ahogy mondtam meg akarták venni, de gyertya híján nem tudtuk kipróbálni, és nem várható el, hogy kipróbálás nélkül adjanak pénzt egy motorért. A végén abban állapodtunk meg, hogy kifizetik, és ha nem jó megjavíttatják Panama City-ben. A javítást mi fizetjük. Úgyis találkozunk még valahol. Ki is fizették. Ez jó hír. Még tegnap „garage sale” volt a kikötőben. Ez azt jelenti, hogy akinek fölösleges holmija volt a hajóján, kitette oda. Jó ötlet, máshol is lehetne alkalmazni. Mi is kivittük a régi gumicsónakunkat. 100 USD jelképes árért árultuk. Természetesen nem elhallgatva, hogy egy helyen lyukas. Nem is jelentkezett senki, egész ma reggelig, amikor a szomszédunk, meg nem szólít, hogy ő megvenné. Hja, ha egy üzlet egyszer beindul. Három perc alatt adtam el neki a régi gumicsónakot. Még egy pólót is kaptunk tőle ajándékba.
Ekkor már ment a visszaszámlálás. Lásd tegnapi schedule (menetrend). Hajszálra pontosan 13.00-kor el is indultunk. Illendően, és szabályosan bejelentkeztünk a Cristobal Signal Station-nél a 12-es csatornán. Megjöttünk, az előírt helyen horgonyzunk, várjuk a pilotot. Vissza is szóltak, ok, küldik. A pilot mosolygós szimpatikus srác. Szintén Roy a neve. Profin igazított el minket. A zsilipbe egy nagyon, nagy hajó után álltunk be. A hajó „Panama méretűre” volt gyártva. Ez azt jelenti, hogy kihasználták a csatorna adta teljes szélességet, ekkorára építették. Ügynökünk Roy tegnap meghozta a 4 kötelet és a puffernek való autógumikat is. Ezek be vannak csavarva nylonnal, ne piszkolják össze a hajókat. Pilotunk Roy profi módon vezényelt minket. A nagy hajó mögött kb. 10 méterrel rögzítettük a Tempestet. A négy kötélkezelő Roy vezénylete alatt tette a dolgát. Motor előre, motor hátra, utasított Roy a pilot, és már csukódott az első zsilipkapu. A Tempest elindult fölfelé. Meglepően gyorsan, és nagy örvényekkel jött be a víz, amely kb. 8 méter magasságba emelt minket. Mind a négy hosszú kötélre, és kezelőjükre is szükség volt. Mindez nem volt eltúlzott biztonsági intézkedés. Még kétszer ismételtük meg a zsilipezést, mire a Gatun tó szintjére értünk. (Motorozáskor hallottam, hogy a hajtó tengelyen lévő cink anód újra lötyög, verődik a hajóhoz.) Itt búcsúztunk el Roy-tól. Az éjszakát a kijelölt horgonyzó helyen töltjük. Még vacsora, és sötétedés előtt újra, harmadszor is meghúztam a lötyögő csavarokat, de láttam, (azaz a zavaros vízben nem nagyon láttam semmit) éreztem, valamiért nem feszülnek rendesen. Békés vízben majd szétszedjük, a holnapot kibírja. Vacsora ötünknek spagetti, Kis lefekvés előtti pálinka, és beszélgetés után mindenki szinte beesett az ágyába. A holnapi pilot 6.30-kor jön, úgyhogy gyorsan kell aludnunk.