143. nap 2012. január 31. Kuna Yala, (San Blas), indulás Colon felé. (Érkezés, de ezt még reggel nem tudtuk.) Panama

Reggel újra a hivatal. Már nem kellett várni, egyedül voltam. Meglepetésemre a hivatalnok kedvesen közli, hogy további 209 USD-t kell fizetnünk, a panamai hajózási engedélyért 1 évre. Hiába mondtam neki, hogy csak egy hétig maradunk, hajthatatlan volt. Tiszta Horvátország. Emberünk az adatok rögzítésére írógépet, elektronikus írógépet használt. Utoljára a 80-as években láttam ilyet.
11 körül indultunk el. A hullámok 4-6 méteresek, szél keleti 20-25 csomós. Az első 5 mérföldön kreutzolni (széllel szemben vitorlázni) kellett, utána bő fél szél, raum. 2-es reffelt grósszal, és reffelt fock-al indultunk. A szél változását a fock-al tudtuk „követni”, berolózni egy kis részt könnyű. Célunk ma estére Green Turtle Bay kb. 20 mérföldnyire. A hullámok kellemetlenül nagyok, de 20 mérföld nem a világ. A kikötő a pilotkönyv szerint egy, a tengerbe nyúló fok mögött van, de a Garmin térképen nem szerepelt. Ez gyanús volt. A fokot megközelítve látszott, hogy nem véd a hullámoktól, azok teljes magasságukban kifutnak a homokos partra, és nem látszott a hely, ahol be kell kanyarodni a védett részre. Ráadásul a Garmin térkép egy zátonyt jelzett a bejárathoz közel. A hullámok a mélység csökkenésével ház nagyságúra nőttek, 14 m mélységnél még mindig nem látszott a védett rész. Ekkor, kb. 50 méterrel előttünk egy piros bóját láttam, pont ott, ahol a zátonynak kellett volna lenni. A döntés hamar született meg. Azonnal vissza. Ákos behúzta a grószt, amit elővigyázatosságból nem hagytunk fönt, motor teljes fordulattal, negyed szélben visszafordultunk. Az első pár hullámkor olyan volt, mintha a hajó egy sífelvonón ment volna fölfelé, aztán le, újra föl. Hála a vitorla, és motor együttes hatásának, baj nélkül kiértünk a nyílt vízre. Most akkor hova? Egy óra múlva sötétedik, a következő horgonyzóhely 10 mérföld, ez majd két óra. Panama pedig 30. Ha már sötétben kell kikötni, akkor inkább Panama, ott a parti fények segítenek, a hullámtörő gát mögött a navigálás könnyebb, a GPS is pontosabb, gondoltuk, és Panama Shelter Bay Marina felé vettük az irányt. A hullámok maradtak, a szél is. A csatornához közeledve tucatnyi lehorgonyzott nagyhajó között lavíroztunk, de szerencsére egymástól mind biztonságos távolságban voltak, így volt helyünk kerülgetni őket. A radaron is jól látszottak, szerencsénkre a hold is feljött, kis fényt adva. A hullámtörő mögött nem volt olyan egyértelmű a navigálás, mint vártuk. A kikötőt hiába hívtam az összes elképzelhető VHF csatornán, senki sem jelentkezett. A GPS, és a radar más, más helyen mutatta a kikötőt. A bejárati fények nem égtek. Természetesen a radarnak hittünk, az a valóságot mutatja. Meg van, bent vagyunk. Ákos mutatja, pont előttünk volt egy móló. Pufferek kint vannak, lelassítunk, kényelmesen ráfújatjuk magunkat a széllel. Így is tettünk. Ákos kiugrott a kötéllel, innen már nem volt nehéz feladat. Megvan, kikötöttünk. Ekkor jelent meg a kikötői ember. Épp időben, hogy megmutassa a zuhanyzót, a recepciót. Pont éjfél van.