142. nap 2012. január 30. Kuna Yala, (San Blas), Isla Provenir Panama.

Ma van Ákos születésnapja.
Reggeli után újra továbbállunk. Ma végre bejelentkezünk. Provenir szigetén van egy kis repülőtér, Kuna hotel, étterem, legalább is ezt írta a pilotkönyv. Be is lehet jelentkezni. Két óra vitorlázás után nyugtalan vízen, de biztosan fogó homokban horgonyoztunk. A szomszédos szigeten Kuna falu volt. A bejelentkezés nem volt egyszerű. Az Immigration Officer 30 USD-t kért a pecsétért, a Kuna önkormányzat további 24 USD-t a hajózásért, a Custom Officer pedig egyszerűen elhajtott, arra hivatkozva, letelt a munkaideje. Mikor reklamáltam, még hozzátette 20 dollárért túlórázik. Erre én hajtottam el, persze csak gondolatban. Vámost sértegetni az álmos könyv szerint sem jelent jót. Így hát mély levegőt vettem, és bólintottam. Születésnapján Ákost meg szerettem volna hívni, vacsorázni, de a szigeten az étterem nem létezett. Átgumicsónakoztunk a faluba. A hely leírhatatlan. A helyi indiánok az őskori kunyhóikban élnek. A sziget minden centije ki van használva. Az összes kunyhót pálmalevél fedi, ajtajuk, ablakuk nincs. Belül a csupasz föld fölé kifeszített függőágyak, néhány hevenyészett bútor. Az „utcák” tiszták, az emberek kicsik, mosolygósak. Fotózással nem akartuk zavarni őket, de a „kis” felvevő folyamatosan dolgozott. A falu végén üzlet, érdekes árukkal. Sörünk, rumunk pont elfogyott vettünk hát mindkettőből. Visszafelé a falu másik utcája egy térre vezetett, ahol női röplabda meccs volt. A lányok mind kicsik voltak, egyen mez, a nevükkel a hátán. A porba karcolt vonalakkal, vonalbíróval, akinek egy bot végére kötött zokni volt a zászlója. A bíró sípolt, a lányok meglepően magas színvonalon játszottak, 20-25 labdaérintés kellett mire hibázott valaki. Nézelődés közben csomagunkat, (sör, rum, pénztárca) a lábam közé tettem. Látom ám, hogy egy különösen alacsony, helyi (úgy 1,10 lehetett) mellém áll, drukkolni. Ákossal összenéztünk, mosolyogtunk. – Ez el akarja lopni a rumunkat. – Mondom hangosan, úgy sem érti. Közben a törpe még közelebb sompolygott. Én maradtam volna, megnézni mi lesz, de Ákos bölcsebb volt. – Gyere indulunk, – mondta. Újdonsült szomszédomat átlépve visszasétáltunk a gumicsónakhoz. Ákos ünnepi vacsorája elmaradt, de finom konzerveket ettünk a hajóban. A szél éjjel 20-23 csomós volt. Holnapra is ezt várjuk.