138. nap 2012. január 26. Úton San Blas Panama felé

Éjjel a szél tovább erősödött. Erről nem volt szó az előrejelzésben. Cartegena partjai előtt már minden vitorlát lehúztunk, és elkezdődött életünk, a hajó életének eddigi legkeményebb napja. Éjfél táján érte el a szél a 35-40 csomót, 1-2 óra múlva a hullámok is ennek megfelelően háznyira nőttek. Árboccal is 6-8 csomóval haladtunk a szintén 6-8 méteres hullámok kötött. (Néha rajtuk rosszabb pillanatokban alattuk.) Egy-egy nagyobb hullám ugyanis átcsapott a hajón. Ez az első alkalomkor még felkészületlenül ért minket. Ákos a sprayhood alatt őrködött, mikor egy nagyháznyi hullám hátulról beterített minket, úgy, hogy Ákos majdnem beesett a kabinba, a kikötőkötél tartotta meg. Ha ő kint is maradt, helyette bejött kb. 100 liter víz, mindent elárasztva. Ez koránt sem volt vicces, mert akár nagyobb baj is lehetett volna. (A mentőmellénynek, amit sötétedés után mindig viselünk, tartozéka két heveder, amivel a decken lévő matróz a hajóhoz rögzíti magát. Ez volt bekötve Ákosnál.) A hajó úgy mozgott, hogy az egyébként mozgó, a hullámzás hatását kiküszöbölő, oldalt fogókarokkal ellátott főzőlapról leesett a teafőző. Mi ezután, az esetből okulva a kabinban voltunk, és más dolgunk nem lévén imádkoztunk, és féltünk. A szél süvített, de nem erősödött tovább. Nem tudtam, a hajó bírja-e? Az árboc, a kormánymű kitart-e? Alvásról persze szó sem lehetett, de tartottuk az előre megbeszélt őrségi rendet, legalább pihenhessen a másik. Szerencsére a hajón belül is van egy GPS, ami a tervezett, és valós irányunkat mutatja. A szél erejét a szélkerék sivításából már rég megtanultuk hallani, irányát pedig a kis résen látható zászló (hajósoknál lobogó) mutatta. További szerencse, hogy pont hátszél volt. Ilyenkor egyedüli megoldás a menekülés iránya, és tervezett útirányunk egybeesett. Az egyedüli, amiért 15-20 percenként ki kellett nézni, a hajóforgalom figyelemmel kísérése. Volt is hajó, ami közel jött, sőt egy elöl ki kellett térjek, különben összeütköztünk volna. (Ilyen találkozáskor mindig a vitorlásnak van elsőbbsége, de ezzel az aprósággal a hajón vélhetően alvó legénység nem foglalkozott.) Még néhány hullám söpört iszonyú robajjal végig rajtunk. A hátsó napelem alulról kapott hatalmas ütést, de állta. A hullámok erejét az is mutatta, hogy az egyik korláttartó rúd elgörbült a korlátra zúduló víz hatására. (Panamán kiegyenesítjük.) A szél reggelre sem csitult, stabil 35-40 csomós (valós) volt. A hajó rendszeresen, mikor egy hullám utolérte, szinte beleesett az alatta lévő hullámvölgybe. Elgondolni is rossz volt, mi történne, ha egyszer kitörne oldalra. De nem tört ki, sőt derekasan helytállt. Recsegett ropogott, de mindig gyönyörűen vette az akadályokat. Olyan volt, mint a sebes patakban úszó dióhéj. Ha gyerekmese lenne, még egereket is képzelnék bele. (Na, ezek volnánk mi.) Gondolatban hálát adtunk tervezőjének is, aki elég erősre, tengerállóra tervezte. Álljon itt a nevük is. Szlovén cég, J&J Design, tucatnyi ismert, hajótípus tervezője. Ilyenkor lassan telik az idő. A későbbiekben hajón az itt, előbb leírtak ismétlődtek, bukdácsolás, recsegés, zuhanás, hullám átcsapás, imádkozás, félés. Az előrejelzés 15-20, helyenként 20-25 csomós szelet jelzett, San Blas felé csökkenő tendenciával. Ezt most nem találták el. Ez a tendencia tartotta bennünk a lelket, minél inkább közeledünk célunkhoz, annál kisebb lesz a szél. Így is történt.
Délutánra 30 csomó körülire mérséklődött a szél. A hullámok megmaradtak, de már nem csaptak át a hajón. Ekkor még 150 tengeri mérföld volt hátra. Az Atlanti átkelésen, ahogy korábban is írtam, 13,3 csomó volt a legnagyobb sebességünk. (Ezt a GPS regisztrálja.) Most megnéztük. Hihetetlen 19,5 csomót jelzett a műszer. A sebesség rekordokról nem, mint új elérendő célról írok, sőt azt szeretnénk, ha a hajó normális 9 csomós sebességét soha nem lépnénk túl. Ezt ugyanis csak a hullámról lefelé szörfözéskor lehet elérni, amit Ákossal kerülendőnek minősítettünk.
A szél estére tovább csökkent, 25-28 csomó körülire. A hullámok is kisebbek lettek. Kicsit megnyugodtunk. Vacsora, hideg konzerv, dobozból. Ákos evett kis kenyeret, sajttal. Éjjel már aludni is tudtunk. Tisztában vagyunk vele, hogy egy 40 csomós szél még nem hurrikán, és erősebb szelet is éltek már túl hajósok, és hajók. Mi is vitorláztunk a Balatonon, és az Adrián ennél nagyobb szélben, de ott tudtuk, 2-3 óra és kikötünk. Ilyen hullámokról pedig eddig csak olvastunk, és ugyebár itt lenni az mégis más.