124. nap 2012. január 12.

A reggel vakaródzással telt. Még mindig nem tudtuk kideríteni, mi csípett meg. A hely nem volt olyan hívogató, mint tegnapi horgonyzóhelyünk, így hamar döntöttünk, továbbállunk. A Bonaire felé majd félúton lévő Aves de Barlovento szigetcsoport Isla Sur szigetére készültünk, amely jó 5 órás hajózásra van tőlünk. Szél keleti, 12-18 csomó, pont hátszél. Hullámok kicsit északiasak, 2-3 méteresek, még jó a vitorlázás. Egy grósszal, 6-7 csomós sebességgel. A tegnapi sikeren fölbuzdulva újra bedobtuk a csalit, és a bedobás percében nagy, 2,5-3 kg-os barrakuda akadt rá. Félelmetes nagy fogai voltak, alig tudtuk behúzni. Tamás megpucolta, fokhagymás, citromos szószban fogjuk elkészíteni. De mivel 3-an vagyunk, ahhoz hogy jól lakjunk, kell még hal, ezért visszadobtuk a horgot. Ha egy üzlet egyszer beindul….. 1 órán belül a bot majd eltört, úgy feszült. Tamás, akit pecázási, hal tisztítási tudása, gyakorlata, messze fölénk emelt, alig tudta tekerni az orsót. Nem láttuk, mekkora a hal. Valószínűleg szerencsénkre a hal leakadt. Így a bot sem tört el, a horog is megmaradt, sőt a szerencsés hal is túlélte a kalandot. Miután a „cájg” sértetlen, újra lógattunk. Nem is eredménytelenül, Gyönyörű vörös tonhal volt a délutáni zsákmány. A barrakudával együtt filézve is bő egy kiló. Ebből újra fejedelmi vacsora lesz.
A szigetet 14.00 (helyi idő LT) láttuk meg. A lehetséges 4 horgonyzóhelyből a nyugatról másodikat választottuk, ám a megközelítésnél meglepődve tapasztaltuk, hogy a GPS térképe, amelyik eddig mindig pontos volt, jó 100 m-el eltér a valóságtól. (A tegnapi helyen a pilot könyv volt kevésbé pontos, precízen fogalmazva használhatatlan. A mai helyen a GPS, és a térképe pontatlan, és a pilotkönyv precíz. A sziget mangrove erdővel fedett. A fák néhol 12 m magasságot is elérik. Állandó lakói kizárólag madarak, nem is kevesen. A pilotkönyv szerint boobie madár a nevük, fehér, piros lábbal. Sajnos nem tudom a magyar nevét. Végül a legnyugatabbi horgonyzóhelyet választottuk. Állt már ott egy halászhajó, nyugodt, békés, éjszakai horgonyzásra kiváló öbölnek látszott. (Az is volt). Horgonyzás után szigetfelderítés. Gyönyörű fehér homokos part, egykori kalyiba maradványa. Különböző, emberi tartózkodásra utaló tárgyakkal, borosüvegből készített mécses, piciny gipsz madonna szobor fej nélkül, néhány páratlan papucs, lyukas varsák. Mindez egy mangrove tisztáson. Szürreális élmény volt. Továbbevezve, nem akartuk a madarakat motorozással zavarni csendes, sekély vizű lagúnákat találtunk a mangroveerdőben. Időztünk volna, a hely hívogatott, de gyomrunk átvette az irányítást. A naplemente már a hajón ért minket, halsütés közben. A vörös tonhalról tudtuk, hogy első osztályú hal, barrakudát még nem ettünk. Meglepően finom volt. Köret, tegnapi rizs. Igazi ínyenc vacsora volt, és ezen fölül degeszre ettük magunkat. A szúnyogok ellen irtó hadjáratot indítottunk a következő módon. Fölszereltük az összes szúnyoghálót. (Minden ablakra + a bejáratra.) Ákos még szigetlátogatás előtt befújta szúnyogirtóval az egész hajót. Mire megjövünk, úgyis kiszellőzik. Szerencsére jól jár a levegő a hajóban, kellemes volt a kabinban vacsorázni. Az éjszaka nyugodtan telt, én ugyan nem tudtam megkülönböztetni, új csípés viszketett, vagy a tegnapi, de Tamás esküdött, őt ma is csípték. Holnap Bonaire-en tökéletesítjük módszerünket.